Hol silányság van, ott silányság van, nemcsak a pöffedő nagykutya ócska dumáiban, nemcsak cinkosának harsány hablatyában, nemcsak a celeb-senki bárgyú vigyorában, a silányság immár itt van bennünk, a mindennapjainkban, a tegnapokban és a holnapokban, álmainkban és imáinkban
hol silányság van, ott silányság van, ott van a papi papolásban, ott az óvodában, az iskolában, minden gagyi karneválban, a „szép napot” köszönésben, minden sanda félrenézésben
Márait mondanál, Babitsot, Adyt és efféléket, de a silányság rút röheje túlharsog, gyönge hangod elenyész, hisz itt Ő az isten, ő mondja meg, mit mondjál, s majdan porod is neki szolgál
itt, hol csak silányság van, már szinte minden hiába
hisz ő ott van minden médiában, az ünnepek hamis szózatában, tányérban és pohárban, az izzatag kézfogásban, a kis sunyi pillantásban
már nem tudod, mi élni: eszmékért lelkesülni, igazul megfeszülni, jót tenni és szeretni, Embernek maradni
a silányság undok csiganyála özönöl, menekülnél, de hiába, már ott van minden porcikádban, már te magad is a silányság vagy, bambán bámulsz a semmibe, s szolgálod gazdád, a mindenható Silányságot
Ruppáner János, Nyugalmazott tanár
Ez egy olvasói levél, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.