Valóban.
A választások előtt hitelből kiszórt ezermilliárdok most fájóan tudnak hiányozni az ország költségvetéséből. A kampányban behazudott olcsó energia biztosítása helyett most Európa legdrágább gáz- és villamos energia árát fizetjük. A részben elcsalt uniós pénzek miatt nem érkeznek a felzárkóztatási források az unióból, ami jelentős mértékben megakasztotta az állami, önkormányzati fejlesztéseket. A magas infláció és gyenge forint miatt nálunk a legmagasabb az élelmiszerek és egyéb termékek drágulása az unió 27 országa közül.
Az Ukrajnával kapcsolatos politikai megnyilvánulások miatt a világ szégyenévé váltunk. A jelenlegi kormány szinte minden területen elment a falig, de eredményeket, érdemi változásokat szinte egyik ágazatban sem tudott elérni.
Látni kellene, hogy akik elmennek a falig, azok általában beverik a fejüket, mely jobb esetben kijózanodással és a tervek újra gondolásával jár.
Nem úgy Magyarországon, ahol a mindent leuraló és pártszócsőként működő országos, vagy helyi TV és rádiócsatornák, webes portálok, újságok százai bizonygatják, hogy az ország gazdasági ellehetetlenüléséről nem a jelenlegi hatalom, hanem mindig valaki más tehet; ballib, Soros, Brüsszel, háború, tüntető tanár, diák stb..
Már csak a hatalomféltés motíválja őket és ezért fordítanak szembe magyart a magyarral; és a magyart már szinte mindenkivel.
MÁR MINDEN ÚT JOBB LENNE, MINT AMIN MOST JÁRUNK!
A gazdaság szerkezetében, a vállalkozók eredményességében nincs javulás. A gazdasági válság közepén nem lehet négyszázezer KATÁS vállalkozó adózását megváltoztatni egyik napról a másikra, mert egy jelentős részük újra kimegy a szürkegazdaságba, vagy rosszabb esetben külföldre.
A mezőgazdaságban a koncentrálódó földterületek, az alapanyaggyártás és a késztermékek előállításának hiánya a jellemző. Térségünkben a jól prosperáló ipari cégek többsége autóipari beszállító, akik már komolyabb részegységek gyártására is képesek, de önállóan eladható, exportálható, magasabb profitot hozó késztermékeket csak kevés cég állít elő.
A rossz tantervekkel, könyvekkel, áporodott tartalmakkal „megáldott”; és tanárhiánnyal, alacsony bérekkel működő oktatási rendszeren javítani akaró tanárokat megfélemlítik és kirúgják.
Így több iskolában is szüneteltetni kell az oktatást. Az egészségügyben, ahogy Kalocsán a gyermekosztály és a szülészet megszüntetése, majd újraindítása kapcsán is láttuk, leginkább „tűzoltás” folyik, és rendszerszintű problémák vannak!
Ennek megoldására egy volt rendőr nem képes.
Bizonyítja a Covid betegségben elhunytak magas száma, mellyel a világ országai között sikerült az első háromba bekerülni. Válságban pl. nem lehet olyan törvényt hozni, mely az államot a sor végére teszi a szociális és egészségügyi gondoskodás területén, amikor a szociális ágazat már eddig sem volt képes a folyamatos gondozást igénylő betegek, idősek átvételére.
MÁR NEM ELEGEK A SZÁNALMAS MAGYARÁZATOK!
-hogy ..ha Gyurcsány lenne, akkor mi lenne, vagy, hogy mindez a „..brüsszeli szankciós politika miatt van ..”
Látni kell, hogy a háború mindenkit érint, de
MAGYARORSZÁGON TAPASZTALHATÓ A LEGNAGYOBB MÉRTÉKŰ ÉLETMINŐSÉG ROMLÁS,
tehát nem más, hanem a már 12 éve regnáló kormány a felelős a kialakult helyzetért.
Szinte semmilyen területen sem sikerült fejlődő pályára állítani az országot. A hatalomban lévők a saját gazdagodásukat már megoldották. Most már „csak” a többségi magyar társadalom felemelését kellene valahogy megoldani.
Egyelőre azonban csak a falnak vezetés (stagnálás, visszafejlődés) tapasztalható.
Az nem nagy elvárás, hogy legyen egy 10 évnél fiatalabb autónk, hogy a rezsi ne vigye el a bevételeink java részét és esetenként minőségibb ruhát tudjunk venni a gyermekeinknek.
A gazdaság fejlesztése terén a kreativitást, a csapatmunkát, a probléma megoldást előtérbe helyező oktatás lenne a legjobb befektetés, de ennek megvalósítására nincs központi akarat.
Az egészségügy, a közintézmények jó színvonalú működtetése, a közbiztonság fenntartása, az infrastruktúra (utak, középületek, közszolgáltatások) fejlesztése, gazdaságos működtetése alapkövetelmény egy társadalom részéről és nem volna szabad érdemként feltüntetni.
Fel kellene már fogni, hogy nem egy focimérkőzést nézünk, ahol akkor is a csapatomnak szurkolok, ha eredménytelen.
Az ország jövőjéről való döntés nem lehet csak az egyes vezetőkbe vetett hit kérdése.
Egyszerű mérés, mérlegelés eredményeként kell döntenünk! Ha nincsenek eredmények, ha egyre kevesebb pénz marad (ha marad?) a pénztárcánkban a hó végén, ha a jelenlegi vezetők nem képesek a változtatásra, akkor új irányt kell meghatározni és új vezetőket kell választani!
Ha erre nem vagyunk képesek, akkor folyamatosan fájni fog a fejünk, mert bármerre is indulnánk el, mindig falakba fogunk ütközni!