Egy könyvet forgatok a kezemben. Az elején aláírás:
…szeretettel egy „nagybácsi” Bolváry Gellért 2008. november 18.
Verseskönyv: Adventtől Adventig.
Nem tudom letenni, csak még egyet, és egyet lapozok. Annyira őszinte és kitárulkozó. Én ma ebben a könyvben találtam meg Advent üzenetét, mert tele van szeretettel, örömmel, bölcsességgel, alázattal és ártatlan reménységgel.
Kedves írója ezekkel a sorokkal ajánlja, mintegy Ars Poeticával:
„Néha – tiszta pillanatainkban – belátjuk, hogy nem szabadna belebonyolódnunk a hétköznapokba, túlmagyarázni a jelenségeket és történéseket, mert az élet egy csodálatos és egyszerűen átlátható ajándék. Az pedig, hogy hétköznapokat vagy ünnepeket élünk-e meg, az csak rajtunk múlik és azon, hogy tudunk-e állandó kapcsolatban maradni Teremtőnkkel.”
Adventi nosztalgia
Még lila volt az éj, csak a hó világított
és imbolygó viharlámpák a havas hegyeken
ahogy közeledtek a templom sugárzó fényéhez
lágy sötétben csillagok sziporkáztak a havon
míg harang szava szólt be sok pici ablakon
s a pásztorok miséjén meleget leheltek az emberek.
Emlékszem – advent volt – az örök várakozás
álmodás és a hegyi emberek fehér nyugalma
romlatlan reménye időtlen ezredeknek
hogy eljön egyszer mégis az a kicsi gyermek
s mindenütt felzsendül az örök élet
a jóakaratú embereknek és meleg orgonaszó
remegteti meg a legmélyebb húrokat
mialatt az indulat elinal e földről
és szeretet ömlik szerte mindörökkön
kenyér és bor terem… – ember eredménye
ígért isteni boldogság egyszeri reménye,
hogy örvendezve zenghessék mindazok
kiknek meghallgatni egyszer megadatott:
…harmatozzatok égi magasok!…
s még egyszer olvassa apám karácsonyeste:
„gyermek született nekünk,
szenvedésre, szeretetre!”
Bolváry Gellért