„Csonka ember az, és üres az élete – bármely gazdag külsőleg – , ha nincs érzéke a művészetekhez.” (Kodály Zoltán)
Kedves olvasók,
gondoltam egy merészet, és megkérdeztem a honlapot szerkesztő team-et, mit szólnának, ha a szárazabb politikai témák (és olykor az én kis szösszeneteim) mellett foglalkoznánk a kultúrával – művészettel is. Teszem ezt azért, mert számomra az elmúlt 20 esztendő a kultúra – művészetek szolgálatából állt, (és remélem, még sokáig így lesz!), és szeretnék ebből Önöknek is átadni egy-egy csokorral. Tevékenységem több, mint kilencven százalékban az irodalom, és a színház felé irányul(t); kisebb részben fedte a zenét és a képzőművészet.
Számomra, és sokunk számára nincs jobboldali és baloldali kultúra, vagy művészet. A kultúrát, művészeteket CSAK az esztétika szempontjaival vizsgálhatjuk, és soha nem pártpolitikai szemüvegen át. Szubjektív megítélésem szerint a sport nem a kultúra-művészet része, ezért a stadionok építését sem tekintem kulturális beruházásoknak.
Korábbi munkáim kapcsán abban a szerencsében lehetett részem, hogy számos kortárs írót, költőt, rendezőt, képzőművészt, zenészt személyesen is megismerhettem.
Bemutatásra szánt kortárs költők közül az egyik kedvencem Lackfi János, kinek nagy tisztelője vagyok. Vele kezdeném ezt a sorozatot.
Születési név: Oláh János
Született: 1971. május 18. Budapest
Nemzetisége magyar
Szülei: Mezey Katalin; Oláh János
Házastársa: Bárdos Júlia
Gyermekei: Simon (1992), Margit (1995), Dorottya (1997), Johanna (1999), Ágnes (2002), Julianna(2015)
Jellemző műfaj(ok): költészet, próza
Első műve: Magam (versek), 1992
Életútja
Szülei Mezey Katalin és Oláh János. Publikálása kezdetekor vette fel a Lackfi nevet, hogy apjával össze ne tévesszék.
1985–1989 között a Táncsics Mihály Gimnázium diákja, első publikációja ebben az időszakban, 1987-ben jelent meg. Az ELTE BTK magyar–francia szakán szerzett diplomát 1996-ban, majd az ELTE-n a Magyar Irodalomtörténet tanszéken doktorált. 1994-ben már a JPTE Francia Tanszékén tartott kurzust a belga irodalomról. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Francia Tanszékének adjunktusa (1996-tól), a kreatív írás program egyik vezető oktatója Vörös István mellett.
1999 óta a Nagyvilág című folyóirat, 2000-től a Dokk.hu internetes folyóirat egyik alapító szerkesztője. A Magyar Írószövetség és a JAK tagja, valamint a Magyar PEN Club titkára.
Irodalmi tevékenysége mellett fényképei a Kalligram, a Kortárs és a Liget című folyóiratokban jelentek meg. Párok című első önálló kiállítása Kaposvárott, Piliscsabán, majd Budapesten, az Írószövetség Klubjában volt látható.
Hat gyermek édesapja: Simon (1992), Margit (1995), Dorottya (1997), Johanna (1999), Ágnes (2002) és Julianna (2015). Felesége Bárdos Júlia művészettörténész, Bárdos Lajos Kossuth-díjas zeneszerző unokája.
Kedvelt költői Kosztolányi Dezső és Weöres Sándor. (Wikipedia)
(A Wikipedia oldalakon át sorolja fel műveit, díjait, kitüntetéseit. Érdemes megtekinteni.)
Néhány műve az én szubjektív választásomban:
Lackfi János
Nem volt önbizalmam,
egyik tanárom azt mondta,
ha híres leszek,
egy szigetet vegyek neki is,
az a sziget megvan az agyamban.
Csalónak néztek az egyetemen,
de volt jóakaróm,
aki átvontatott a szigorlaton,
mert hitt bennem, holott tudván tudta,
tantárgyához mit sem konyítok.
Hitelképtelenek voltunk,
de egy jó fej bankár
kijárta nekünk a kölcsönt,
meg volt győződve vagy sem,
hogy majd visszafizetjük,
s visszafizettük.
Egy voltam a sok éhenkórász
fiatal költőcske közül,
professzorom felajánlotta,
tartsam meg óráit még diákként,
azt mondta, rég nem látott
olyat, ki ennyire
lazán és gazdagon fordítana,
mint én, hittem is, nem is,
de erős oszlopot falazott
belső épületembe.
Nem volt mosogatógépünk,
csak öt gyermekünk,
és a naponta felgyűlő
másfél órányi munkát adó csetresz,
beállított hát egy család,
prémiumot kaptak,
s minthogy régebben valaki
őket lepte meg mosógéppel,
hát most vettek egyet nekünk.
Kegyetlen albérletet fizettünk,
míg épült a házunk,
s egy kedves kultúrszervező
megbízott, írjak exkluzív
ügyfeleiknek minden hónapban
egy esszét, körülbelül annyiért,
amennyibe a lakhatás fájt nekünk.
És jött, aki belökött egy falka diák közé,
szerinte jó egyetemi oktató lennék,
lettem, amilyen lettem.
Jött, aki megkért, szerkesszek folyóiratot,
tettem, ahogy tettem, betűköbmétereket
lapátoltam két évtizeden át.
És jött, aki több száz,
több ezer ember elé lódított ki a színpadra,
szerinte tudok bánni velük,
úgy tűnik, igaza lett.
Köszönöm, Uram, hogy szétszórtad
arcvonásaidat, gondoskodásodat
azokba, kik, tudatában voltak vagy sem,
megbízásodból utamat egyengették.
Lackfi János
Azt mondja,
jaj, annyi dolgom van,
meghalni sincs időm,
meg kell locsolni a virágokat,
enni adni az állatoknak,
enni adni az embereknek,
kibogozni a szerelmeket,
ha a szerelmesek is akarják,
csillapító kúpot beadni a háborúknak,
ha a csatázók is akarják,
gyarapítani a részvények értékét,
ha a részvényesek nem csak
zsiványkodni szeretnének,
felvirágoztatni az országokat,
ha gazdáik nem csak
a saját zsebüket tömik,
komolyan mondom, azt se tudom,
hol áll a fejem, hát itt mindennel
nekem kell törődnöm, különben
nem lesz törődve vele, ez hétszentség.
Ja, nem.
Azt mondja,
minden végbemegy a maga idejében,
ahogy öröktől elterveztetett,
ahogy szeretettel meghívtalak titeket,
én pedig szüntelenül munkálkodom,
s ha megmaradtok bennem,
hát bennetek is munkálkodom,
ja, és meghalni is van időm értetek,
hogy bőséges életetek legyen.
Lackfi János
Mikor plázába belép a kedves,
karján a Zara-táska repdes.
Mikor kivillant a melltartó,
szétnyílt a fotocellás ajtó.
Mikor pillája rebbent pindurt,
mozgólépcső magától indult.
Kígyózva vonult a zenére.
kiégett a neon füzére.
Kigyulladt a villany az utcán,
sóhajtott a csöves a cuccán.
Mozgása íve tiszta fitnesz,
kábulat nézni, akármit tesz.
Dühös voltam, a többi férfi
minek lesi, ha úgysem érti.
Csak az enyém, enyém a drága,
fedezete egy aranykártya.
Meddig tart a varázs? Semeddig.
Hisz mégse vagyok sugar daddy.
Így megy ez, papa, látod-látod,
géppuskából új s új leányok.
S amíg a tűsarkúk tipegnek,
én veszek pelust a gyereknek.
Lackfi János
Web leszek, ha honlap vagy, te drága,
Ha tűzfal vagy, én vírus leszek,
Wrap leszek, ha te buksz a vegánra,
Elszedted az eszem, mint szeszek.
Jég leszek, ha whisky vagy vagy vodka,
Hőség vagy? Párakapu leszek.
Séf leszek, ha te főzőcsatorna,
Légy sportoló, s én léc, mely rezeg.
Légy BMW, leszek rajtad index,
Nem kacsintok, te mégis tudod!
Leszek pokróc, melyet leterítesz,
Tedd rám összes naptejes tagod!
Ha tréner vagy, én a polifoamod,
Webshopodban kedvezmény leszek,
Fan leszek, ha élővideózol,
Lájközönöm tuti élvezed.
Ha energiaital vagy, iszlak,
Felpörgetsz, nem alszom percre sem.
Beszippantlak mélyen, hogyha koksz vagy,
Legyél az intravénás szerem.
Kérem, írják meg véleményüket, szívesen olvasnának-e a kortárs irodalomból szemelvényeket; egy-egy művészettel foglalkozó kiemelkedő egyéniség tollából írásokat pártpolitikától mentesen.
(B.É.)