Kezdőlap Közélet „Leírtam neki, hogy egy pap ilyet nem tehet, pláne fiúval”

„Leírtam neki, hogy egy pap ilyet nem tehet, pláne fiúval”

Dátum

A mai napon az egyik országos médiumban vezető hírként jelent meg egy oknyomozó riport, mely egészen a kalocsai érsekségig nyúló szexuális zaklatási botrányról szól. A cikk szerzője Urfi Péter, a 444.hu újságírója.

A cikket az alábbiakban változtatás nélkül közöljük.

Január végén olyan lépésre szánta el magát a kalocsai érsekség egyik papja, ami itthon valószínűleg példátlan: kemény hangú nyilvános Facebook-posztban vádolta meg elöljáróját, Bábel Balázs érseket és több másik egyházi személyt, hogy tudtak az általa elszenvedett szexuális zaklatásról, mégsem tettek megfelelő lépéseket az állítólagos elkövető, egy másik pap ellen.

Többször beszéltem a vádakat megfogalmazó Kőhegyi Dániellel, akit állítása szerint felfüggesztett az érsek, bár erről – vagy az indokokról – semmilyen nyilvános információ nincs. Mindenesetre továbbra is felszentelt pap. Egyszer személyesen is találkoztunk, ekkor felvettem egy másfél órás nyilatkozatot, de a tőle kapott információkat csak néhány mondatban idézem, és ezt mindig külön jelzem. Az alábbiak olyan nyilvános közléseken alapulnak, amelyeknek hitelességét eddig nem kérdőjelezte meg senki: elsősorban két Kőhegyi által közzétett levélen, illetve az érsekség és egy nemzetközileg ismert katolikus tisztviselő 444-nek küldött nyilatkozatán. A levelekből az rajzolódik ki, hogy 

2010-BEN A KALOCSA-KECSKEMÉTI FŐEGYHÁZMEGYE EGYIK VEZETŐJE, ISTVÁN ATYA A TŐLE HATALMI FÜGGÉSBEN LÉVŐ 18 ÉVES KISPAPPAL PRÓBÁLT VISZONYT KIALAKÍTANI, SZÁJON CSÓKOLTA, MEGFOGTA A NEMI SZERVÉT, ÉS SZERELMES LEVÉLBEN KÖNYÖRGÖTT NEKI.

Az akkor papképzőbe járó Kőhegyi Dániel néhány hónap elteltével hosszú levélben számolt be az általa zaklatásnak minősített közeledésről Bábel Balázsnak, majd személyesen is találkozott a főpásztorral. Az érsekség kérdésünkre nem vonta kétségbe a levél tartalmát, sőt azt írta, hogy az ügyet kivizsgálták és „személyi következményei” lettek. 

István atya mégis megbecsült katolikus pap a mai napig.

„Tudod, Dani, nekem ez az Achilles-sarkam” 

„Nem tehetjük, hogy ne mondjuk el azt, amit láttunk és hallottunk.” Ezzel a bibliai idézettel kezdte 2010. október 29-én kelt levelét Kőhegyi Dániel papnövendék, amelyet aztán nemrég nyilvánosságra hozott.

A levélíró családja nem volt ismeretlen a címzett, a magyar katolikus egyház egyik legfontosabb tisztségét 1999 óta betöltő Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek előtt. Anyja kitüntetett hitoktató, 2009-ben elhunyt apja pedig az egyik plébánia képviselőtestületének tagja volt. Fiukban már az általános iskolában felmerült, hogy papnak áll.

Bábel Balázs érsek a kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyházbanFotó: Ujvári Sándor/MTI/MTVA

Honlapja szerint Kőhegyi középiskolásként a helyi rádió Katolikus Negyedóra című műsorát szerkesztette, illetve apja kérésére belépett a Fidelitasba, ahol gyorsan lépdelt a ranglétrán, választókerületi koordinátor és Bács-Kiskun megyei alelnök lett belőle. Ezzel a karrierrel csak akkor hagyott fel, amikor bevonult a szemináriumba. Az érseknek egy kamasz túlzó aprólékosságával részletezi, hogyan alakultak párkapcsolatai két barátnőjével, és hogyan hallotta meg végül Isten hívását, aminek hatására a családalapítás és a közgazdászi pálya helyett a lelkipásztori hivatás mellett döntött. „Lezártam a politikát családi okokra hivatkozva, páromnak pedig elmagyaráztam, hogy más utat kell már járnom, és nem folytathatom vele tovább ezt a kapcsolatot. Határozott voltam kívülről, belül pedig teljesen bizonytalan. Ingoványosnak éreztem mindent, nem találtam a biztos pontot. Ekkor elkezdtem még jobban imádkozni az Úrhoz” – írja a levélben.

A kalocsai katolikus közösség oszlopos tagjaként István atyával régóta szoros kapcsolatban állt, ő lett a bérmaapja is. Később azonban néhány társával együtt összekülönböztek a pappal egy teológiai vitában, ezért csak másfél év kihagyás után, nem sokkal Kőhegyi 18. születésnapja előtt találkoztak újra, amikor István atya eljött az apja temetésére. Ezután kezdődtek esti találkozóik, eleinte hűvös, majd közömbös hangulatban. A plébánián először egy másik papnövendékkel hármasban ültek össze, az atya vacsorával és sok alkohollal várta őket. 

Később kettesben folytatták. „A sokadik találkozás után István atya a vacsora közben felpattant és magához rántott. Átölelt, szeretettel. Nem tulajdonítottam neki nagyobb jelentőséget, inkább örültem is neki, mert ez egy olyan ölelés volt, mint amikor a tékozló fiú hazatér az atyai házhoz.” Egy következő alkalommal, amikor különösen sokat ittak, újra megtörtént. „Hosszasan ölelt, és azt súgta a fülembe, hogy »piros fülű«. Ezt követően megszagolta a nyakamat, ismét mondta, »piros fülű«, és azt mondta, hogy mennyire, de mennyire szereti, amikor gyöngyöződik a homlokom az italtól, és adott egy puszit az arcomra. Érdekes, de inkább megdöbbentő volt. Hazamentem, lefeküdtem aludni. Másnap felkeltem, a reggeli kávé közben elgondolkodtam, hogy mi történt az este István atyánál. Fintorogtam magamtól, merthogy nem hittem magamnak. Azt mondtam, hogy »Dani, nem vagy normális. Mit képzelsz, tán István atya kikezdett volna veled? Normális vagy te?« Nem mertem semmire sem gondolni. Nem hittem el, ami este történt, mert egy felszentelt papról van szó. Számomra egy pap mindig Isten elsődleges közvetítője.”

Kőhegyi a levélben azt írta, hogy ezek után halogatta az újabb találkozást, de a pap erőltette, így az végül létrejött. „Ajándékkal is várt. Innentől kezdve szinte minden egyes találkozásunkkor kaptam valamit. Mandzsettagombot, parfümöt, farmernadrágot, ingeket, pólókat, pénzt, gyűrűt, további illatszereket, ételt, italt, asztali keresztet stb. Nem nagyon akartam elfogadni ezeket a legelején, mert mi jogon kapom én ezeket” – gondolta, de István atya ehhez is ragaszkodott.

Mivel a következő két alkalommal nem történt semmi fenyegető, ezért Kőhegyi egyre felszabadultabb lett, a harmadik estére már úgy érkezett, hogy biztosan félreértette azt az ölelést. „Milyen jó is ez, nyugalom van. Minden normális módon ment, mint ahogy eddig. Három pálinka, borok és kitűnő, ízletes vacsora. Fényűzésben, pompában éreztem magam. Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy egy papnövendék-jelölt és a leendő általános helynök együtt tölti az estét, bizalmasan, szabadon, barátságban – gondoltam magamban.”

De aztán újrakezdődött. „Azt súgta a fülembe, hogy »piros fülű«, mint a múlt alkalommal. Megmerevedett a testem, annyira megijedtem. Utána azt mondta, hogy »Tudod mennyire vágytam már erre, hogy ismét átölelhesselek, és itt legyél nálam?« Erre csak azt mondtam, hogy »Nem, nem tudom.«. Végighúzta az arcát a homlokomon, és annyit mondott »ahhh«. Egy vágyakozó sóhajtás volt. Ezt követően pedig szájon csókolt engem. A csók után azt mondta nekem, hogy »tudod, Dani, nekem ez az Achilles-sarkam«. A hideg és a meleg cikázott végig rajtam. Fogtam magam, kitéptem magam a karjaiból, és azt mondtam, hogy »Haza kell mennem, késésben vagyok!«.”

István atya ezután is hívogatta, de a fiatalember egyértelművé tette, hogy nem akar vele találkozni többet, és egy sms-t is küldött: „Leírtam neki, hogy egy pap ilyet nem tehet, pláne fiúval.”

„Azt mondta, hogy innentől kezdve azt csinál, amit akar”

Ezen a ponton érdemes rögzíteni, hogy a 18 éves fiú ekkor a katolikus hierarchia legalján állt, míg István atya magas tisztségeket viselt. Kőhegyi akkoriban, 2010 első felében papnövendék-jelölt volt, majd szeptemberben be is vonult a szegedi Szent Gellért Szemináriumba mint a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye által küldött kispap. A harmincas évei elején járó István atya nem csak a papi tekintélyét használhatta, hanem pozícióját is: 2010 elején már Bábel érsek irodaigazgatója volt, nyáron pedig az a megtiszteltetés érte, hogy általános helynökké nevezték ki – szokatlanul fiatalon, ráadásul kiszélesített jogkörökkel. Ezzel gyakorlatilag a főegyházmegye második embere lett, az érsek személyi ügyekben is eljáró helyettese. 

Ministránsok és papok vonulnak a papszentelésre a kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyházba 2016. június 25-énFotó: Ujvári Sándor/MTI/MTVA

A levél tanúsága szerint az alá-fölérendeltségi viszonnyal mindkét fél tisztában volt. Az érsekségen tartott felvételi, az ún. konkurzus után Kőhegyi úgy érezte: „Innentől kezdve pedig ki voltam neki szolgáltatva, mivel ő az általános helynök.” Állítása szerint erre István atya külön is figyelmeztette egy telefonhívással: „Azt mondta, hogy innentől kezdve azt csinál, amit akar.”

Kőhegyi ekkor már visszautasította a meghívásokat, amelyekkel István atya bombázta. „Próbáltam mindig valamilyen programra hivatkozni, hogy miért is nem szeretnék vele találkozni. Mivel, ha csak úgy szimplán nemet mondtam neki, akkor sírt a telefonban, addig hívott, amíg fel nem vettem a telefont, és meggyőződésem, hogy képes lett volna eljönni hozzánk, csak azért, hogy rábeszéljen egy találkozásra. Teljesen kiborultam már.”

A pap ekkor öntötte szavakba fájdalmát és rajongását.

István atya levele

Megüzente Kőhegyinek, hogy írt neki egy levelet, amelyet csak a lelkészségen tud elolvasni az ő távollétében. Egy apáca fogja beengedni, a levél az asztalon lesz, sör a hűtőben. „Nagyon sokat gondolkodtam, hogy elmenjek-e. Nagyon féltem. Belegondoltam, hogy mi van akkor, ha ő otthon van és pisztollyal vár, vagy akár csak szimplán otthon van és megint »kikezd« velem, vagy terrorizál stb. Testvéremet, Dettyt megkértem, hogy jöjjön el velem, és várjon kint a MHZ számítástechnikai bolt előtt egy fa mögött. Ha bármi baj van, megcsörgetem, és hívja fel a rendőrséget. Így is tettünk. István atya nem volt otthon, minden úgy volt, ahogy leírta e-mailben. Én végigolvastam a levelet, s teljes mértékben meglepődtem” – idézte fel Kőhegyi később az érseknek, milyen körülmények között szembesült vele, hogy a pap szerelmes belé. 

Amit nem tett hozzá, és ez az egyik plusz információ, amit a szóbeli közlése alapján írok, hogy a mobiljával lefotózta István atya levelét. Idén januárban ezt is kiposztolta a Facebookra. A szövegből nyilvánvaló, hogy a pap semmiképpen nem szeretne bizonyítékot látni Kőhegyi kezében, kéri a fiatalembert, hogy ne éljen vissza azzal, amit olvasott, és többször utal rá, hogy attól tart, elmondja valakinek, ami köztük történt.

A nyilvános posztban teljes terjedelmében közzétett levélből jogi megfontolásokból, illetve tapintatból nem idézek, de lényege röviden úgy írható le, hogy a pap nyíltan beszél vágyairól és a közösen átélt élményekről, ugyanakkor beszámol kétségeiről, öngyilkos gondolatairól és a cölibátust fogadó katolikus papok küzdelmeiről is. A levelet az újabb szerelmi vallomás mellett bocsánatkéréssel zárja, amiért megbántotta a fiút.

„Nagyon sajnálom, Érsek atya”

A levél elolvasása után közölte a pap a fiatalemberrel: kinevezték általános helynöknek, és a tekintélye hangsúlyozása érdekében megosztotta vele, hogy egykori tanára, Erdő Péter bíboros is gratulált neki. Kőhegyi azt írta az érseknek, hogy maga alatt volt, nem akart találkozni, de ekkor István atya egy papnövendéket küldött hozzá, aki tántoríthatatlanul győzködte, hogy együtt, hármasban el kell menniük Győrbe kirándulni a pappal. Aki ezen az úton egy óvatlan pillanatban megfogta Kőhegyi nemi szervét. Amikor ezután újra elzárkózott tőle, István atya más utat választott: egy sms-ben, amit Kőhegyi szó szerint bemásolt, 

ÁLTALÁNOS HELYNÖKKÉNT BEHÍVATTA MAGÁHOZ MINT NEKI ALÁRENDELT PAPNÖVENDÉKET.

„Teljesen visszaél a hatalmával és a hivatalával. Ezután azonnal felhívtam telefonon. Megkérdeztem tőle, hogy mi volt ez az SMS, és hogyan képzeli ezt. Teljesen fel voltam háborodva. Ivott, a hangjából észrevettem. Ismét sírt a telefonban, öngyilkossággal fenyegetőzött, terrorizált lelkileg.”

Kőhegyi ezután emailben kérte, hogy soha többé ne keresse, de az atya hívásai folytatódtak, néha másokat küldött el a házához, hogy vegye fel a telefont. A papnövendék ekkor jutott el odáig, hogy egy másik pap, Tóth Tamás segítségét kérte (rá még visszatérünk).

„ÉRSEK ATYA! OTT TARTOK MÁR, HOGY FÉLEK HAZAMENNI”

– írja a papnövendék főpásztorának. „Nagyon sajnálom, Érsek atya, hogy elsőéves papnövendékként ilyen levéllel kell Ön elé állnom. Sokat győzködtem magam, hogy meglépjem-e ezt, viszont úgy gondolom, hogy 5 évig ez így nem mehet tovább, és utána pedig ki tudja, hogy mi lenne még. Szeretnék pap lenni, méghozzá a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye papja, mert én itt vagyok otthon, viszont nagyon félek, hogy engem ez az egész helyzet felőröl. Kérném Érsek atya segítségét!”

A levél zárlata szerint Kőhegyi egyházba vetett hite nem rendült meg, továbbra is pap akart lenni: „Nem azért választottam a papi élethivatást, mert igényem van a férfiak társaságára ilyen téren. Nem. Azért választottam ezt az életutat, mert az Úr elhívott, hogy szolgáljam Őt és az Ő népét. Azért, hogy emberekkel foglalkozzak az egyházon keresztül. Azért, hogy életem végéig hirdessem az Ő igéjét.”

„Kivizsgálásra került”

Ami a levél elküldése után történt, arról már jóval kevesebbet lehet megalapozottan állítani. Amikor február elején találkoztam Kőhegyi Dániellel, elmondta nekem, mi történt vele felszentelése után, elmondta a saját verzióját hányattatásairól és felfüggesztéséről, konfliktusairól az érsekkel, illetve kemény szavakkal vádolta az egyházmegye vezetését. De míg a fenti levelek olyan dokumentumok, amelyeket nem a nyilvánosságnak szántak, amelyeknek eredetiségét senki nem vonta kétségbe, és amelyekből összeáll egy az ismert tényekkel minden ponton egybevágó történet, addig ezek a szóbeli közlések és az ismétlődő facebookos kirohanások már egy olyan embertől származnak, aki nyilvánvalóan haragban áll Bábel érsekkel és más egyházi elöljárókkal, és olyat is nyilatkozott nekem, amiről az ellenőrzés során kiderült, hogy nem igaz.

Ezért csak akkor idézném ezeket a friss közléseket, ha egy másik fél is megerősítené, vagy legalább elmondaná róla a saját véleményét. Az egyház érintett tagjai azonban erre gyakorlatilag nem hajlandók. Mégis a tőlük kapott, nagyon korlátozott információkból tudunk csak építkezni.

Az egyik fontos szereplő a Kőhegyi Dánielnek segítséget nyújtó pap, Tóth Tamás, aki személyében garantálja, hogy a történetről a katolikus egyház legmagasabb köreiben is tudnak. A Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegyéből indult pap ugyanis akkor, 2010-ben a nunciusnak, vagyis a Vatikán nagykövetének a titkára volt, ma pedig már a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) titkára, akit tavaly novemberben az egyházfő a Kultúra Pápai Tanácsának tanácsadójává nevezett ki.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Megújulás a szeretetben – A megfogant élet védelme című konferenciája 2020 februárjában. Balról a harmadik Tóth Tamás, tőle kettővel jobbra Veres András, az MKPK elnökeFotó: Szigetváry Zsolt/MTI/MTVA

Amikor arról kérdeztem, mi történt az érseki palotában Bábel Balázs és a papnövendék találkozóján, azt válaszolta: „A levelében említett bejelentésre és az azzal kapcsolatos emlékeimre vonatkozóan arról tudom tájékoztatni, hogy az Ön által említett papnövendéket valóban én kísértem el Kalocsára, azonban ügyét nem én vizsgáltam ki. A meghallgatásán nem voltam jelen, így annak részleteiről nem tudok nyilatkozni. Mindez tíz éve történt; emlékeim szerint a bejelentést az arra illetékesek még akkor kivizsgálták.”

Bábel érseknek az alábbi kérdéseket küldtem:

  • Mi történt 2010-ben, amikor az akkor szeminarista Kőhegyi Dániel elküldte Önnek a levelét? Folytattak-e vizsgálatot, és ha igen, milyen eredménnyel?
  • Tudott-e erről a magyar katolikus egyház vezetése, más püspökök vagy az MKPK állandó bizottságának tagjai?
  • Érkezett-e Önhöz információ (…) István esetleges egyéb agresszív megnyilvánulásairól?
  • Mit tud elmondani Kőhegyi Dániel eddigi papi pályájáról, gondolok itt például arra, hogy mi a státusza jelenleg, illetve miért függesztette fel? 
  • Miért nem reagált eddig semmit az érsekség a saját papja által megfogalmazott vádakra?

Bár egy másik ügyben feltett kérdéseimre korábban még közvetlenül az érsek válaszolt, ezúttal nem ő, hanem megbízásából a hivatala küldte az alábbi nyilatkozatot: 

„ELEKTRONIKUS LEVELÉNEK TÁRGYA EGY TÍZ ÉVES, LEZÁRT ÜGY, MELYNEK KAPCSÁN ÁLLAMI JOGSZABÁLYOKBA ÜTKÖZŐ CSELEKEDET NEM TÖRTÉNT. AZ ÜGY KIVIZSGÁLÁSRA KERÜLT, SZEMÉLYI KÖVETKEZMÉNYEKKEL JÁRT. AZ ÉRINTETTEK SZEMÉLYISÉGI JOGAIT TISZTELETBEN TARTVA A KALOCSA-KECSKEMÉTI ÉRSEKI HIVATAL E TÉMÁBAN TOVÁBBI INFORMÁCIÓVAL NEM TUD SZOLGÁLNI.”

Mivel a további kérdésektől elzárkóztak, marad ez a szűkszavú, gondosan fogalmazott válasz, amelynek közelebbi vizsgálata azonban több tanulsággal szolgál, mint elsőre gondolnánk. 

  • Először is, bár erre számítottam volna, utalásszerűen sem jelzik, hogy Kőhegyi története, panasza megalapozatlan lenne, valótlanságokat tartalmazna.
  • Az ügyet állításuk szerint kivizsgálták, de azt már nem állítják, hogy hivatalos eljárás folyt volna, iktatott, visszakereshető dokumentumokkal, és a vizsgálódás eredményét sem közlik.
  • Hangsúlyozzák, hogy állami jogszabályokba ütköző cselekedet nem történt, ami már csak azért is jelentéses, mert ha igaz a levél lényege, akkor egyházi jogszabályba ütköző nagyon is történhetett.

Amikor elküldtem az érsekség nyilatkozatát Kőhegyi Dánielnek, tíz percen belül érkezett a kért reakció: „Megdöbbenve olvasom az Érseki Hivatal viszontválaszát. Valóban tíz éves ügy, azonban nem lezárt, soha nem volt sem egyházjogi, sem pedig polgárjogi következménye. Érsek úr személyes beszélgetés következtében annyival zárta le ezt az ügyet, hogy »Kerüljétek el egymást a Pistával«. Tősgyökeres kalocsai lakosként ez felfoghatatlan volt a számomra. Érsek úr válasza nem csupán felelőtlen, hanem mondhatni elismeri a papi homoszexualitást, illetve más (fiatal)emberek zaklatásának legalizálását – zárt körben. Úgy, hogy más meg ne tudja.”

Mintha mi sem történt volna

Az érsekség válaszának talán leginkább figyelemre méltó része mégis a „személyi következmények” említése. Ezt ugyanis nehéz máshogy értelmezni, mint hogy szerintük is történt kihágás, illetve közvetve megerősítik azt a Kalocsán régóta terjengő pletykát, hogy István atya váratlan és indoklás nélküli pozícióvesztése ennek az ügynek volt a következménye.

István atya általános helynöki kinevezését 2010 nyarán a helyi média és az ország katolikus nyilvánossága is részletesen tárgyalta, arról viszont semmilyen híradást nem találtam, hogy pár hónap múlva távozott tisztségéből. Pedig ez több mint szokatlan fejlemény: az általános helynök olyan magas pozíció, amelyet elődje például másfél évtizedig töltött be, de az is általános, hogy a helynökök lépnek még egy lépcsőt felfelé, és püspökök lesznek belőlük.

Ehhez képest komoly lefokozás, hogy István atya egyszerű templomigazgatóként folytatta, vagyis egyetlen gyülekezet életét, a nekik való misézést bízták rá. A neten csupán egy részletes életrajzot találtam róla, ami egy 2012-es városi díj indoklásában szerepelt, e szerint nem elmozdították, hanem lemondott. De már 2011 nyarán két újabb feladatot kapott: 

AZ ÉRSEKI VAGYONKEZELŐ HELYETTES VEZETŐJE ÉS SZENT ISTVÁN KIRÁLY HERMÁJÁNAK ŐRE LETT.

Templomi munkája mellett néhány hónappal később börtönlelkészként és egy katolikus iskola tanáraként kezdhetett fiatalokkal foglalkozni. Nagy vadász hírében áll, helyi forrásaim szerint ezen szenvedélye politikusokkal is összehozta.

Ami pedig Kőhegyi Dánielt illeti, ő elvégezte a főiskolát, és 2016-ban eljött a nagy nap. Ahogy a Magyar Kurír tudósításában olvasható: „Kettős ünnepet ültek június 25-én a kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyházban. A hívek 5 év után birtokba vehették a kívül-belül megújult »székest«, s tehették ezt három fiatal pappá szentelésének alkalmából. Csorba Dávid, Marton Gábor és Kőhegyi Dániel a templom megáldásának napján részesültek a papi rend szentségében.”

Kőhegyi Dániel és két társa pappá szentelése a kalocsai főszékesegyházban. A ceremónián a képek tanúsága szerint részt vett István atya isFotó: Ujvári Sándor/MTI/MTVA

Évekkel az eset előtt, amikor egy károlis hallgató 2004-ben felvállalta homoszexualitását, a Magyar Nemzetben szaktekintélyként megszólaltatott Bábel érsek úgy fogalmazott: „tudomása szerint főegyházmegyéjében hasonló eset nem fordult elő. Szerinte ha egy felszentelt papról botrányos körülmények között derül ki, hogy homoszexuális, akkor akár azonnali felfüggesztéssel is lehet büntetni.”

Az érsek nem rejtette véka alá a homoszexualitásról alkotott véleményét 2008-ban sem, amikor Balog Zoltán és Lezsák Sándor fideszes politikusokkal közösen adott elő, és gúnyosan így foglalta össze, mit követel meg a „korszellem”, ami ellen küzdeni kell: „A szenvedélyeket élje ki az ember, már a gyermekkor kezdetétől, lehetőleg homoszexuális formában.”

Megint a hallgatás

Másfél héttel azután, hogy Kőhegyi Dániel közzétette vádjait a Facebookon, február első vasárnapján elmentem István atya miséjére. Épp akkor ért oda a hátsó padsorokhoz, amikor beléptem a templomba, fejemet szenteltvízzel hintette meg. Ahogy felemeltem a tekintetem, nagyszámú gyülekezetet láttam, amelynek tagjai ugyanolyan áhítattal hallgatták papjukat, mint az elmúlt években. Helyi katolikusok szerint természetesen a közösség nagy részén végigfutottak a felkavaró bejegyzések, de ha így is volt, nem látszott, minden ment tovább a régi kerékvágásban.

Ahogy minden vasárnap, István atya kérte Isten áldását a főegyházmegye vezetőjére, és a mise utáni hirdetések között külön felszólította a híveket, hogy másnap imádkozzanak Balázs érsekért a neve napján.

PÁR NAPPAL KÉSŐBB FELHÍVTAM ISTVÁN ATYÁT. ELMONDTAM, MIÉRT KERESEM, MIRE VISSZAHÍVÁST ÍGÉRT – MAJD TÖBBET NEM VETTE FEL.

Ezzel a kör bezárult. Nincsen senki, akitől megtudhatnánk, milyen vizsgálat zajlott az ügyben. Nem tudjuk, sikerült-e kizárni, hogy István atya hatalmával visszaélve zaklatta a neki alárendelt papnövendéket. Nem tudjuk, hogyan maradhatott pap és hogyan kerülhetett fontos egyházi pozíciókba, ha az érsekség szerint is elkövetett olyasmit, aminek személyi következményei lettek.

A katolikus egyház egyik papja szexuális zaklatással vádolt meg egy másik papot nyilvánosan, az érseket pedig gyakorlatilag bűnsegédlettel, de erről az egészről senki nem mond semmit se a híveknek, se a nyilvánosságnak már hónapok óta. Ugyanaz a hallgatás lebeg a vizek felett, amely eltakarja a legsúlyosabb gyerekmolesztási ügyeket is.

Köszönet a 6300.hu munkatársainak a cikkhez nyújtott segítségért. Címlapkép: Kiss Bence, felhasznált fotó: Bábel Balázs megáldja Kőhegyi Dánielt a papszentelésen, MTI.

Az eredeti cikk linkje: https://tldr.444.hu/2020/06/23/leirtam-neki-hogy-egy-pap-ilyet-nem-tehet-plane-fiuval#

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét

A legnépszerűbbek

Új civil szervezet állított jelöltet az őszi időközi választásra

Július 5-én, vasárnap sajtótájékoztatón jelentette be dr. Bagó Zoltán önkormányzati képviselő, hogy új civil szervezet alakult a városban „Kalocsai Lokálpatrióta Egyesület” néven....

Német változások július 1-től

Július elsejétől fél évre Németország vette át Horvátországtól az Európa Unió Tanácsának soros elnökségét. Németország komolyan gondolja a koronavírus okozta válság kezelését,...

Július 1-től hatályos a potyautastörvény, és számos új jogszabály lép életbe

A július elsejével hatályba lépő, a társadalombiztosítási ellátásra vonatkozó változások döbbenetesen nagyszámú állampolgárt érintenek azzal, hogy a tb járulék befizetésének elmaradása, illetve...

“A gyakorlat és az elmélet kéz a kézben jár”

A korona vírus járvány idején néhány hónapra megállt a világ. Rohanó világunkban, amikor a 24 óra is kevés, hogy dolgaink végére érjünk a boldogulás...