Nem tudom, hány olvasóhoz jutott el Kovács Tibor·2020.05.05-én írt cikke. Végigolvasva az írást, úgy gondoltam, beszélni kell róla. Nehezen csillapodott a görcs a gyomromban. Magam előtt láttam az idős embereket, akik felépítettek a háború után egy országot, egy Európát. Politizáltak jól- rosszul, vagy éppen sodródtak az árral, vagy csak tették a dolgukat. De mindenképpen megalapozták az utánuk jövő nemzedékek jóllétét; s most már útban vannak?
Bill Gates mondta a napokban a vírusról: Olyan ez, mint a világháború, csak ebben az esetben mindannyian egy oldalon állunk. Úgy tűnik, tévedett.
Fiatal lány tette ki elsőként a hashtaget a Twitterre: #boomerremover. Laza fordításban azt jelenti: „öregeltakarító”. Milliós lájkot kapott, a fiatalok előszeretettel használják azóta. Nevezhetném poénnak, ám ha megnézzük a statisztikákat, a járvány kétszázezernél több áldozatának közel kilencven százaléka hetven év feletti.
„Az egyre jobban látható gazdasági következmények nap, mint nap súlyosabbak.” „Amikor a karantén végén felélt megtakarításokkal, munka nélkül az emberek kijönnek otthonaikból és szembesülnek a romokkal, az elkeseredett, munka és jövő nélküli fiatalok közül sokan fel fogják tenni a kérdést: megérte, hogy megmentsük a 70 felettieket és elvegyünk a fiataloktól jó néhány értékes évet?”
Az általános öregségi nyugdíjat először Bismarck vezette be, 1883-ban. Nem kockáztatott sokat; kevés dolgozó érte meg a 65. életévét. „Senki sem gondolta volna, hogy valamikor a nyugdíjasok fogják a legnagyobb és legbefolyásosabb társadalmi réteget alkotni, hogy az ő ellátásuk szinte minden fejlett országban időzített bombaként ketyeg majd, előrevetítve, hogy a következő évtizedekben összeomlanak a nyugdíj- és egészségügyi kasszák. Azért költenek a mai társadalmak ennyit egészségügyre, mert elöregedtek.” A nyugdíjasok a világ pénzpiacán is meghatározó szerepet töltenek be. Ennek a rendszernek már a húszas éveitől részese lesz a legtöbb ember, hiszen a nyugdíjalapok a legnagyobb befektetők közé tartoznak. Ezzel a nyugdíjas mentalitás, aminek lényege, hogy nem munkánkból, hanem megtakarításainkból élünk, a pénzügyi piacok egyik mozgatórugójává vált. A nyugdíjasok politikai befolyása is aránytalanul nagy: a boomerek vannak a világ ranglétráinak tetején és ők a legaktívabb szavazói réteg is. Gondoljunk a brexitre vagy Trump megválasztására, amiben döntő szerepük volt, de a magyar politikai rendszereket is a nyugdíjasok tartják fenn: a Fidesz sikerének éppen az a titka, hogy képes volt a nyugdíjas szavazókat elvenni a szocialistáktól és saját oldalára állítani.
Az sem véletlen, hogy most, amikor épp recesszió előtt állunk, visszavezetik az 53. heti nyugdíjat. Nem tarthatjuk tehát nagy csodának, ha a fiatalabb generációknak bajuk van az idősekkel.”
„A vírus rettentő félelmet keltett a kezdeti időkben, és a lakosság több országban jobban akarta a szigorításokat, mint a politika. Ez Nagy-Britanniában volt a legnyilvánvalóbb, de hazánkban is ennek a nyomásnak volt köszönhető például az iskolák bezárása. Az ellenfél félelmetes volt és nem ismertük, a szigorítások tehát érthetők voltak. A járvány előrehaladtával azonban statisztikailag egyre világosabb, hogy az aktív, 65 alatti generációk között a halálos kimenetel esélye a korral egyre csökken és alacsonyabb, mint a baleseti halálé.”
„Mit választunk? Az öregek vagy a fiatalok megvédését? Kinek a jövője fontosabb? A fiataloké, vagy az öregeké? A történelemben mindig egyértelmű választ adtak volna erre, ma azonban csak zavarosakat.”
„Elképzelhető, hogy Bill Gates téved: ebben a világháborúban egyáltalán nem állunk egy oldalon, csak még a politikusok nem vették észre, hogy ebből tőkét lehet kovácsolni. Amikor azonban a járványtól való félelmet elsodorja az elszegényedéstől való félelem, egészen más hangok jöhetnek felszínre. Akkor a fiatalok ma még poénosan hangzó „boomer remover”-je akár az új populista politika alapja is lehet.”
Van más megoldás: „ha a kormányzat az idősotthonok és az idősek megvédésére koncentrált volna a fiatalok korlátozása helyett, az eredmény sokkal jobb lenne. Vissza kell tehát adni az aktív generációk kezébe saját és környezetük biztonságának ügyeit, de segíteni kell azokat, akik idősekkel élnek együtt.”
„Az elmúlt közel öt hónap nyilvánvalóvá tette, hogy az aktív állampolgárok korlátozása nem hatékony megoldás és aránytalanul nagy gazdasági károkkal jár, ami akár az idősek ellen is fordíthatja a fiatalokat. És persze a kormányok ellen. Ezért aztán sokszorosan megéri minél előbb változtatni. A halogatásnak semmi értelme. Minden elveszett nap közelebb hozza az idősellenes indulatok feléledését.”
Ajánlom szíves figyelmükbe (a teljes cikkben is megemlített) Sánta Ferenc novellát Sokan voltunk címmel.
(B.É. – Kovács Tibor Válaszban megjelent cikke alapján)