2024 július 20. szombat
KezdőlapKözéletA kommunikáció elviselhetetlen szörnyűsége

A kommunikáció elviselhetetlen szörnyűsége

Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki napi több alkalommal mászik falra, látva a közösségi oldalakon megjelenő sületlenségeket, de van az a határ, amikor az ember úgy érzi, ez már több, mint amit el tud viselni.

Tudom, persze, nem kötelező olvasgatni ezeket. DE: ha arra gondolok, hogy természetesen vannak, akik elhiszik ezeket – veszélybe sodorva ezzel önmagukat és környezetüket – akkor már nem tudom szó nélkül hagyni.

A ma reggel volt a csúcspont ezzel (ami már szembe jött párszor, kis eltérésekkel): „a korona vírus, mielőtt a tüdőbe jutna, 4 napig a torokban marad, elkezdődik a torokfájás és a köhögés. Sok vizet kell inni és meleg vízzel gargalizálni az ecet és a só megszünteti a vírust. Oszd meg, mert sokaknak lehet a segítségére!”

Mi van, ha elhiszik??? Mi van, ha ezzel felmentik magukat a „maradj otthon” elvárás alól, mert nagy ügy, majd gargalizálnak?!

Üzenem mindazoknak, akik előszeretettel hányják a sajtó szemére a hitelességet, igazmondást, felelősséget, hogy napjainkban milliárdnyian vannak abban a helyzetben, hogy az általuk nyilvánosságra hozott bejegyzések sok száz-ezer-tízezer emberhez eljutnak, és valamennyien felelősek azért, amit közzétesznek!

Olyan eseményeket élünk át, amelyek a többséget eddig elkerülték. Nemhogy naponta, óránként sokkolnak minket újabb hírek, események, szorul az életünk egyre szűkebb korlátok közé.

Igen, Magyarországon ez még csak a kezdet. Igen, nem tudjuk, meddig tart, és hány embert érint. Nem tudjuk, mikor heveri ki az egyén, a család, a település, a gazdaság: az országunk mindazt, amit ránk zúdít a COVID19 vírus okozta járvány.

Nem fogja egyikünk sem megváltani a világot, nem fog egy laikus ember sem olyan módszert találni, amely megmenti az emberiséget, az országot – de amit a saját környezetünkben megtehetünk a járvány terjedésének lassításáért – mert csak ennyit tehetünk – azt kutya kötelességünk megtenni. Kuruckodás, hányavetiség, csakazértisek nélkül.

Ehhez nyilván arra is szükség van, hogy bizalommal legyünk a hivatalos helyekről kapott instrukciókkal, tájékoztatással, a tapasztalt intézkedések eredményességével kapcsolatban. Ez már nem az én asztalom, ezekre nincs befolyásom. Ez azok felelőssége, akiknek jutott ez a feladat.

Az enyém, a tiéd, a miénk az, hogy figyeljünk, vigyázzunk magunkra és egymásra, és – ha már ennyi időnk jut arra, hogy az internet előtt ülve a híreket figyeljük – ne sajnáljunk pár kattintást arra, hogy a megosztás gomb megnyomása előtt utána járjunk a látott információknak.

– Maradjunk otthon!

– Keressük orvosainkat, helyi képviselőinket – telefonon! -, ha gondjaink vannak. (Krízisvonal időseknek: önkormányzat: 06-30-791-08739)

– Több civil közösség szerveződött, akik a segítségnyújtásban szeretnének közreműködni, keressük őket. (Pl. Kalocsai Összefog, civilek: 06-30-287-9571 és 06-70-459-6739)

(A segítségnyújtásban résztvevők sora bővíthető, várjuk a jelentkezésüket)

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

LEGNÉPSZERŰBBEK

Legfrissebb kommentek