2024 május 21. kedd
Kezdőlap„Ne azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összeköt” (XXIII. János pápa)

„Ne azt keressük, ami elválaszt, hanem ami összeköt” (XXIII. János pápa)

E gondolatébresztő novellával kíván áldott, békés újjászületést a “6300.hu”.

Karácsony. Ízleld, érezd a szót. Öleld magadhoz, dobbanjon együtt a szíveddel, rebbenjen együtt a szemeddel, íze olvadjon édessé a szádban. Karácsony. Értem, érted, értünk. Ülj le, engedj tíz percet a semmittevésnek, nyisd meg a szemed és a szíved az ünnep előtt. A mindent eldöntő Születés ünnepe előtt.

Anya. Anyácskák, fiatalok, édesek, meggyötört és felujjongó testűek. Mindenütt a világon: feketék, fehérek, sárgák, vörösek – egyformák. Egyforma szemükben az örömkönny, a szívüket feszítő, sohasem ízlelt boldogság, az életet adás gyönyörű misztériuma. Figyelj a szívedbe, és tudd: talán halk léptű gondoskodás veszi őket körül, talán babonák füstszagú sötétje, talán a nincstelenség rémülete, talán bomba hull rájuk. Hozzám, hozzád, hozzánk tartoznak. Sorsunk közös.

Gyermek…

Gyermek, gyermekek, kicsik és nagyobbacskák, félig felnőttek, világot keresők. Feketék, fehérek, sárgák, vörösek – egyformák.  Szemükben az egész világ. Néztél már nyílt szívvel gyermekszembe? Csak felé hajolva, csak őt nézve, érezve, türelmetlenség nélkül, csak szeretettel? Akkor tudnod kell: soha újra nem teremthető, varázslatos külön világ mindegyikük – belőlük leszünk mi, újra és újra. Talán puha kis kuckókban válogatnak, száz játékuk között, talán mesét hallgatnak, talán kábítószertől bódult fejjel keringenek a felnőttek kavarta viharban, talán most öljük meg őket valahol, valamiért. Az enyémet, a tiédet, az övét. A mieinket.

Szerelem…

Szerelem. Első, második, ötödik – igazi, vagy csak átfutó forróság a lelkeden? Kavargó, puha hóban emeld arcodat az ég felé, és ne restelld a könnyeid. Engedd, hogy táguljon a szíved, és lelkedben olvadjon el a Hókirálynő utolsó tűhegyes jégkristálya is. Szeress, merj szeretni és hinni az örökkévalóságban! Álmodd végig az álmaid bűntudat és szorongás nélkül! Kezedből könnyű öröm guruljon kedvesed kezébe, csókolj, ha sóvárogsz a csók után, tested dajkáljon új és új csodát. Szerelem. Enyém, tied övé – határtalan és örök.

… Emberek. Szerte a meggyötört és folyton újjászülető Földön. Feketék, fehérek, sárgák, vörösek: szeretve-gyűlölve, kínlódva-örülve, ÉLVE! Ha elűzöd magadból a perc mámorát, lelkük át-meg áthullámzik lelkeden. Egyek vagyunk fájdalmunkban, örömünkben, egy jó és rossz indulatunk eredője: a Teremtő! Lásd előtted arcukat: talán fekete, duzzadt ajkú és tömpe orrú, talán fehér és szeplős, talán sárgás a bőre és ferde a szeme, talán rézbőrű, és kavargó, mély tó a szeme – de lásd, hogy mind mosolyra képes! Karjuk feléd tárul, és csodamód megérted a szavukat. Ők én vagyok, és te vagy, és mi vagyunk…

…Élet. Kaptam és kaptad kéretlenül, tele korlátokkal, miket mi építünk útjain, és tele édes-édes szabadsággal. Mered-e ma mondani, hogy közhely: örömre születünk? Gondold végig az életed: lásd a gyermeket, aki voltál, kis kezedben fuvallatnyi léted apró kincsei. Lásd iskolás önmagad, vívódva a világ feltáruló mélységeivel és távlataival. Lásd a fiatalt, aki voltál: egyetlen csodavárás minden napod. S aztán a szerelem, az első: szép volt, vagy csalódás, mindegy. A tiéd volt, emléke gyöngyszemét dédelgesd a szívedben! Lásd a komolyodó felnőttet, aki lettél, s aki vagy, bukdácsolva az élet csapdái között, elesve, és örök hittel újra elindulva. Lásd szüleid: fiatal arcukat, mosolyukat, és az évek munkáját testükön-lelkükön. Lásd, hogyan válsz egyre hasonlóbbá hozzájuk.

… Isten. Nem, ne mondj semmit. Hidd, vagy tagadd: a választás rajtad áll. Csak csendben, behunyt szemmel engedd magadhoz a végtelent, s hallani fogod a szavát. Fesd lelked égboltjára a sötétlő eget, s hagyd, hogy távoli csillagok ritmusa pulzáljon ereidben. Érezd át világnyi, mégis cseppnyi tenmagad helyét a Világmindenség csodái között. Telj meg alázattal és tudásvággyal: még semmi sem vagy, de ha szíved nyitott, és lelked megújulni képes, megtalálod a Te válaszod a kérdéseidre. A VÁLASZT, amelynek adhatsz bármilyen nevet, úgyis egy marad…

Ima…

… December 25-e. Ünnepe a bűneinket halálával megváltó Jézus születésének, ünnepe a minden legyőző szeretetnek. Ne mondd, hogy nem igaz! Gondold el, te hányszor győzted le önmagad? Hányszor álltál gonosz indulatod útjába csitító gondolat puha gyolcsával? Hányszor toltad félre önmagad érdekét egy másik emberért? Anyád volt, gyermeked, barátod, kedvesed, vagy egy idegen? Mindegy. Te félreálltál, mert érezted: most a másik az első. Mert vigaszra szorult, mert kérő keze feléd nyúlt, vagy, mert kimondatlanul is megérezted kívánságát – ugye, volt már sok ilyen csatád? S mi győzött le, ha nem a szeretet? Életed annyival több és több, ahányszor tudtál lemondani is – valaki másért. Ne szégyelld, hogy sírsz! A felismerés, hogy JÓ vagy, könnyeket csalt a szemedbe. Igen jó vagy, és merj is az maradni: nyíltszívű EMBER, aki adni tud. Mert ilyen egyszerű. Adni kell tudni, számolatlanul: mosolyt, vigaszt, ételt, ruhát, pénzt – szeretetet. Amid van, és ami hiányzik a másiknak. Nem kutatva, hogy más mennyit adott, nem hallgatva a gúnyolódókra, nem keresni, mit kapsz cserébe. Ennyi a titok: ADNI.

Karácsony. Érezd a szót. Öleld magadhoz, dobbanjon együtt a szíveddel, rebbenjen együtt a szemeddel, íze olvadjon felejthetetlenül a szádban. Karácsony. Értem, érted, értünk – a múltért, és a jövőért.

Előző cikk
Következő cikk
KAPCSOLÓDÓ CIKKEK

Találkozás

LEGNÉPSZERŰBBEK

Legfrissebb kommentek